Bokros Lajos maga mélyen demokratikus és szociális érzelmű, de elveiben rémisztően antidemokratikus és antiszociális. Bármikor hajlandó korlátozni a demokráciát és a jogokat, ha azok a liberális gazdasági reformokkal szembekerülnek.

A szocialisták decemberi kongresszusuk óta magukkal voltak elfoglalva (Mesterházy felépítése, kampánystáb üzembe helyezése, egyéni képviselők beindítása), így színpaduk üresen maradt. Úgy tűnhetett, hogy már nem is akarnak annál többet, mint a képviselői lista, a választás csak szükséges rossz, amelyet túl kell élni – kampányra semmi szükség. Nem etették a sajtó nevű bestiát, és tovább keringett kétségbeesetten a holdja nélküli holdudvar. A baloldali „fekete lyukban” megjelent a Bokros-párt, majd az MDF-SZDSZ házasodás fénye. Piacot, reformokat, köztársaságot, demokráciát, jogállamot védő nemzeti közép, szemben nemcsak a Fidesszel és a Jobbikkal, de az előbbi értékeket cserbenhagyó öreg és korrupt MSZP-vel is.

Az MDF ma Bokros Lajos pártja. A választót Bokros nélkül se az MDF, se az SZDSZ nem érdekli. Ha valaki az új MDF-re szavaz, akkor Bokros miatt teszi. Mindenki más, aki ide belép vagy listájára kéredzkedik, csak járulék. Bokros igazi, nehézsúlyú ortodox liberális, másként neokonzervatív gazdaságpolitikus, ehhez mért következetes ideológiai programmal. A gazdasági színpad egyik főszereplője lassan 1987 óta. Mindig tudta – néha túlságosan is –, hogy mit akar, de ellentétben másokkal, stratégiailag és technikailag is képes volt megcsinálni, amit akart. Hihető róla, hogy bármikor bemegy a gazdasági műtőbe, képes operálni, ellenfelei legfeljebb élve boncolnak. Nem szeretném, hogy engem, minket operáljon, mert nem értek egyet ortodox sebészi módszereivel. Inkább elfogadom Surányi nem-ortodox elveit és technikáját. Bokrossal kell mindig konzultálni, csak nem szabad egyedül odaengedni a műtőasztalhoz.

Bokros Lajos politikai könnyűsúlyú dilettáns, aki a politikai térben és időben képtelen elhelyezni magát. Teljes jó szándékkal működik együtt elfogadhatatlan emberekkel, megy bele képtelen politikai manőverekbe. Ami ennél is kellemetlenebb, a parlamenti demokráciát a közgazdasági racionalitás, a piaci reformok ellenfeleként kezeli, s a jogállamiságról tudja, hogy kell, de maga nem tud vele mit kezdeni.

A Bokros fémjelezte párt minden, csak nem langyos vagy üres közép, hanem harcos, liberális erő: Magyar Liberális Párt. A választói demokratikus szoba egyik sarkában a szocialista, a másikban a keresztény-konzervatív, a harmadikban a zöld, a negyedikben a liberális politika ül – a szélsőjobb kintről rugdossa az ajtót. A Bokros párt nem tud más lenni, mint a liberális sarok lakója. Akik MSZP-pótléknak kívánják, műholdnak a szociálliberális holdudvar közepén, Gyurcsány-helyettesítőnek a nagy visszatérésig, akik chartistának szegődnek egy olyan pártba, amely ellen a Charta alakult, eltévesztik a szavazótábort. Ha Bokrosnak jó a liberális üzenete, akkor az MDF nevezetű gazdasági liberális párt bejuthat a parlamentbe liberálisként. Rá szavaznak majd mindazok, akik korábban ortodox gazdasági liberalizmusáért, modernizációs üzenetéért szavaztak az SZDSZ-re, az 1995 előtti Fideszre, s akik szerették Gyurcsány 2006-2008-as reformdiktatúrás politikáját.

Becsületes és tisztességes liberális szavazók. Kell nekik egy gazdasági liberális párt. S mivel a politikai térképen egyszerre van szükség a jövőben liberálisokra, és negyedik pártra a Fidesz, az MSZP és a Jobbik mellett, miért ne lehetne Bokros pártja? (Csak ne higgyük, hogy ebből a szocialistákat helyettesítő váltópárt lesz. S az MSZP ne gondolja, hogy elvesztett szavazat a Bokrosra eső: vajon szeretnének a Fidesz-Jobbik összjátékban egyedül maradni?)

Ez nem morális verseny. Kizárólag kaméleon-pártok – Fidesz, MSZP, MDF - közül választhatunk, az egyetlen messziről bűzlő, „egyenes” hiéna-párt – Jobbik – mellett. A Fidesz hideg racionalitással váltotta át liberalizmusát konzervativizmusra, amikor megüresedett ez a jobboldali hely. Az MSZP számtalanszor átalakította magát az elmúlt húsz évben. Az MDF elvesztette középjobb helyét, de észrevette a liberális egérlyukat, most oda menekül. Mivel a magyar választói magatartás nem kedvez új politikai pártok alapításának, de támogatja a kaméleonságot – mindenki kaméleonná lesz. A választó dühös, ordít: nem megyek el választani! Majd elmegy és leszavaz Kaméleon 1-re vagy Kaméleon 2-re, netán Kaméleon 3-ra – reméljük, nem Hiéna 1-re. Utána egymásra nézünk: – hülyék! Hull a hó és hózik, Magyarország fázik.

Lengyel László