Alig pár hónapja a somlóhegyi megemlékezés idején még vitatkoztunk is Perutekkel az "MDF párti" Mosta magazin szerkesztőjével, hogy ki cselekszik helyesen és ki nem.. Akkor Perutekék oldala még a Kis Józsi szerkesztette hivatalos hírlevélnek a fejlécében is ajánlva volt..
Most meg?
Most meg olvassuk csak el mit ír Perutek:

Nem én lettem hűtlen, engem hagytak el.
A történet nem ma kezdődött, úgy tizenkét évvel ezelőttre nyúlik vissza, sok, nem sok, ki tudja, nekem soknak tűnik. Nézzük, hogy kezdődött, és mára mivé vált.

Abban az időben a Nemzeti Sport, PR. menedzsere voltam. Barátom és főnököm hívta fel a figyelmem, egy igen sportos polgármesterre Gémesi Györgyre, akit idézem - Janóka, gyere velem Gödöllőre és megismertetlek egy igazi sportemberrel, aki mellette még kiváló sportember és ember.

Kimentem, megismertem, és meg kedveltem, így barátommal, Janókával elkezdtünk segíteni neki, ahogy csak tőlünk tellett. Így ismertem meg a Magyar Demokrata Fórumot, és annak számos tagját, akik közül mára csak mutatóban maradt a párt tagja. Azt most nem szeretném elemezni, ki, miért és hogyan távozott a pártból, maradjunk az én személyemnél.

Miután megszakadt a partneri kapcsolat Gémesi úr és közöttünk, eltávolodtam a politikától, amiben amúgy sem voltam benne, és igazán ma sem vagyok, de.

Igen, de eljött a 2008. év, amikorra már nem maradhatott csendben senki, akinek fontos a haza, és a Magyar emberek sorsa, s nem utolsó sorban, a családja jelene és jövője.

Felvettem a kapcsolatot a fórum vezetőivel, és jeleztem, kész vagyok egy újságot és egy weblapot életre kelteni, fő szerkeszteni, szóval dolgozni a szebb jövőért. Miért pont az MDF-t kerestem meg? Az ok egyszerű, úgy láttam, ők előre akarnak menni, és ismertem is őket, no meg az előzmények, és én nem vagyok egy szélzsák, annak ellenére mondom azt, hogy soha, egy pártnak sem voltam, és nem vagyok tagja. Tegyem hozzá gyorsan, nem vagyok könnyű ember, én kimondom, amit gondolok, hangosan és keményen, ezt sokan nem szeretik, és durvaságnak nevezik, így én nem is lehetek egy párt tagja sem, hisz ott fegyelemnek kell lennie, én meg nem teszem meg azt, ami az én elveimmel ellenkezik.

Szóval, az első fogadtatás jó volt, megjelent a Most - Azonnal három száma, és a weblap is elkészült, és a folytatás? Hát az nincs, miért is? Mondtam, nem vagyok egyszerű ember, és megint kimondtam valamit, ami egyeseknek nem tetszett, így aztán szép csendben, nem kerestek többé. Voltak ám ígéretek, azok voltak, de aztán csak kérések jöttek, és aztán már az sem. Most boldogság van, mert sikeres lett az EP. választás. A boldogság elégedettséget szül, az elégedettség nyugalmat, a nyugalom, kivagyiságot, a kivagyiság bukást.

Jelenleg az első állapot van, így rám nincs szükség, a másodikban nem kellek, a harmadikra, meg már nem vagyok kíváncsi, így én megint magam vagyok. Valóban magam? Ez már másokon is múlik, rajtatok, akik szintén elégedetlenek. Elég nektek a szidalmazás szintje, vagy tenni is akartok valamit, a jobb jövő érdekében? Ne értsen félre senki, nem az MDF szidalmazása a célom, és még csak nem is egyes MDF - s vezetők lejáratása, ők úgy döntöttek, azt tegyék, én így döntöttem ezt teszem, de nem állók be a szidalmazók sorába.

Méltatlan minden emberhez, amennyiben nem tud mást, csak szidalmazni, és tartok tőle, ebben az országban azok vannak többségben, azért állunk ott ahol most állunk.

Vétek lenne, ha nem ismerném el Gémesi György érdemeit, az ország egyik legjobb polgármestere, bár csak sok hozzá hasonló lenne. Az MDF vezetésében mindenki dolgozik azon, amit helyesnek tartanak, és nem fogom szidalmazni, mert nem is akarom, meg nincs is miért egyiket sem, és azért nem mondok neveket, mert félre értenétek.

Én, nem kellek nekik, és én ezt elfogadom, ők meg fogadják el azt, hogy én egy picit másképpen látom a dolgokat, lehet nem is picit, de ez nem számít. A lényeg az, hogy előre kell mennünk, ha másért nem, a gyermekeink és unokáink jövője miatt, és amennyiben, ezt velük lehet megtenni, velük, ha mással, akkor mással. Én most a magam módján szeretném, hátha lesznek, akik csatlakoznak hozzám, és közösen hallatva hangunk, egyszer csak meg hallja, ha más nem, akkor a jóisten, de hallatni kell, mert bűnös, aki hallgat.

Miért írtam ezeket a sorokat le?

Mert el kellett mondanom, engem elhagytak, de ez nem jelent mást, mint más utat kell, válasszak, nem jelent sárdobálást és a mostanában oly divatos szidalmazást.

Elválltak útjaink úgy, hogy elfeledtek, én meg ezt tudomásul veszem, ennyi, attól még nekem, Ibolya az Ibolya marad, Károly az Károly, és ez nem változik, én ezt tartom helyesnek.

Perutek János

eredetiben pedig itt: