Hogyan és miért kergetik szét a vonyarcvashegyi alapszervezetet?
Írhatnám azt, hogy nem tudom miért, tényleg nem tudhatom, mert még kérdésre sem mondták el senkinek se. (???) Mondhatnám most azt, hogy csak azt tudom, hogy hogyan történt.
Maga az oszlatás, a szervezet felszámolása egyszerűen zajlott. Baján Antall Zala Megyei MDF elnök felment Budapestre, ott előterjesztette, hogy oszlassanak és az országos elnökség meg oszlatott.
Ott helyben, pusztán azért mert Baján ezt, éppen ezt javasolta.
Azt most hagyjuk, hogy mi van írva a párt alapszablyába, hogy ilyet, ha valahol valakik renitensek lennének(!), hogyan is kell, hogyan is illik csinálni - jogászkodás helyett azonban inkább leírom most azt, hogy mi is történt a színfalak mögött.
A történet ott kezdődik, hogy egy zalai falucskában 2 éve - pontosan akkor, amikor az MDF országosan a legnagyobb gödörben volt - megalakítottak egy kis szervezetet pár fővel. Ez a pár fős társaság azonban hamarosan 17 főre bővült, ami nem is volt olyan nagy csoda, hisz Zala e része 90 óta rendre jobbra szavaz, viszont üdülő övezet lévén se a kisgazdáknak, se a Fideszeseknek egyszer sem sikerült erős bástyájukká építeni.
Ez a történet eddig tehát dicséretesnek tűnik, ám itt a kezdetbe mindjárt jött a bibi is. A féltékenység. Ugyanis hogyan lehet egy faluban alakult szervezet ennyire sikeres, amikor a közvetlen mellette levő és hasonló adottságú Keszthelyen meg vergődik az MDF?
A konfliktusforrás hát már itt megvolt, viszont jött a 2006-os tavaszi kampány, amely rendet vágott és minden eszközt szentesített.
A vonyarci elnököt kérték fel, hogy Zalának ebben a felében vállalja be a kampányfőnökséget, de hogy a keszthelyi elnök irigykedését is lefogják, a könyveletlen pénzeket meg a keszthelyi vezetőre bízták. Tavasszal így mindenki jól járt. Aki dolgozni akart és szeretett az munkát kapott és húzhatta 4 hónapon át csaknem főállásszerűen az igát - akit meg csak a pénz érdekelt, annál meg közben ott lapult a kasszakulcs.
Csak menet közben a viszony romlott még tovább, mert a választások után még megyei berkekben sem okozott az meglepetést, hogy az ebből a körzetből feketén érkező 1,2 millából csak csekély 7-800 ezerrel nem sikerült Keszthely elnökének még bemondásos(!) alapon sem elszámolni. (soknak tűnik a pénz egy ilyen szegény pártnál? El lehet sorolni melyik fogorvos hány száz, melyik ingatlanos 150, melyik kereskedő .. stb. stb. Akik benne vannak ilyenekben, azok nagyon tudják, hogyan megy.)
Közeledett aztán az ősz, a keszthelyi elnök meg csak sumákolt, több hónapig még életjeleket sem adott magáról, ám hírtelen feltűnt egy Fidesz által szervezett megbeszélésen és röptében mindjárt be is javasolta saját magát egyedüliként(!) az MDF-ből egy leendő őszi önkormányzati koalícióba.
Na ezen még a nullánál-nullábbra züllesztett keszthelyi pár fő is berágott, hát bizalmatlansági indítványt fogalmaztak - melyet keszthelyiként én is aláírtam - és a munkával már megint az az egy ember lett megbízva, aki dolgozni is hajlandó szokott lenni, meg még a tagságot is ismeri: a vonyarci elnök. Ki más?
Fura, hogy ismeri a tagságot?
Igen, Keszthelyen ez is érdekes, mert rejtőzködő a tagság, az elnök befizeti helyettük a tagságit és csak roppant kényes szavazásoknál szokott értük kocsival menni. (ugye lehet a sorok közt olvasni?)
No Vonyarc vezetője tehát volt olyan felelőtlen, hogy beült a kocsijába és végigjárta azt a tucatnyi keszthelyi tagot, aki ismert, akiről mint kampányfőnök tudomást szerezhetett, hogy ha tag, akkor akarja-e pár tagtársához hasonlóan meghallgatni Keszthely vezetőjének fejük feletti Fideszes ajánlkozásával kapcsolatos magyarázkodását.
Hú, ebből viszont nagy botrány lett. Hirtelen 6 nap alatt 4 gyűlést is összehívtak - ja azt az 5 embert mind akiket ez érdekelt - de hamarosan a megyei főszervező Hegedűs is feltűnt.
Járt nálam is.
Azt akarta, hogy vonjam vissza az aláírásomat arról a papírról, mert ha nem, akkor - és itt nagyon meglepett mondata - akkor "az összes vonyarci barátodat kirúgjuk"
Mondta ezt nekem pontosan azon ember előtt egy társaságban, aki 90-ben egyike volt azoknak, akik a megyei ellenzéki kerekasztalt szervezték - mert ez a fenyegetőzés olyan magától értetődő mondat mintha csak a focimeccsről tereferélgetnénk.
Én persze kidobtam - már a megyének ezt a fenyegetőző pondróját - de az aláírók többségénél viszont sikerrel járt.
Ekkorra volt tehát egy kellő számban aláírt indítvány Keszthelyen, a megye vezetése mégis azon dolgozott, hogy ez hogyan ne legyen, hogy hogyan vegye rá az embereket, hogy ne akarjanak semmit se megtudni.
Roppant mód nem értettem én akkor még ezt a történetet, viszont volt nekem még a 90-es évek közepéről nagyon jó (üzleti) viszonyom egy nagykanizsai úrral, akiről 2006-ban megtudtam azt, hogy Zalában jelenleg MDF alelnök is, hát gondoltam MDF témában még sosem beszéltünk, hát megkérem okosítson már fel mi is zajlik itt.
Miért jön a megyei szervező embereket fenyegetni, miért lapátolnak oly vadul egy szerintem amúgy teljesen normális, és lehet csak formális meghallgatás ellen?
Hát barátomtól, Zala megye alelnökétől sem tudtam meg, mert Ő sem tudta - akkor még - Ő sem értette.
Viszont érdekelte, ezért felhívta ott a jelenlétemben a megyei elnököt Baján Antallt és megkérdezte.
Vagy fél órát beszéltek erről a dologról, aminél a Baján olyan átlátszókat és olyan butaságokat mondott, hogy még közvetlen munkatársa, a helyettese sem értette. A beszélgetés alatt a megyei alelnök pedig legalább fél tucatszor tette fel azt az egyszerű kérdést, hogy "akkor miért nem lehet ezt tisztességgel", de ezzel az értetlenséggel csak Bajánt mérgesítette egyre jobban és jobban fel. Végül alelnöknek már nyugtatgatni kellett szegény Bajánt, hogy „jól van már, hát ne húzd annyira fel magad, csak kérdeztem, mert én is azt gondolom ...” Erre éles visítás hallatszott a telefonból.
Utána meg így ültünk mi ott ketten, a megye alelnöke meg én és tágra nyílt szemekkel figyelgettük egymást, hogy a másik biztos tud valamit, amit nem mond. Mond hát. Mert erre, ami a telefonban történt egyikünk sem számított. Látszott az alelnökön, hogy Ő nem ehhez van szokva, Ő eddig úgy hitte jó a viszonya elnökével, és talán még azt is hitte, hogy megbeszélik közös dolgaikat is.
Pár nappal később aztán a hírekből lettünk okosak.
Baján lenyilatkozza az MTI-nek, hogy a párt megyei vezetése egy ülésük után arra jutott, hogy szívesen látná Őt a megyei önkormányzat elnöki székében, a párt megyei vezetése meg a 20 ezer lakosú keszthelyi elnököt jelöli a 10 ezer alatti megyei lista második helyére. (nem semmi!)
Hát ez az!
Amire senki sem gondolt.
A keszthelyi megélhetési nem csak a Fideszhez ment saját magát ajánlgatni, hanem Egerszegen még sikerrel el is adta magát annak a bugyuta Bajánnak. Baján az egyes, aki elnök lesz, megélhetési meg a megyegyűlési kettes, aki biztosan támogatja.
Baján tehát kényszerpályán mocorgott, és hogy mentse magát ahhoz tolvaj emberét kellett megvédenie Keszthelyen, Keszthelyhez meg Vonyarcot kellet Budapesten besároznia.
Pedig ugye milyen bután hat, hogy Baján a saját megyegyűlési elnökségének reményében áldozta fel az MDF vonyarci szervezetét, annak teljes tagságát? Ha az elnököt nem is számolom, akkor is 16 tagot? 16 olyan tagot akik az egészről az ég egy adta világon semmit de semmit sem tudtak?
...
Csak azt nem értem azóta se, hogy Budapesten azok az országos vezetők, akik ilyenkor szavaznak, azok honnét hiszik azt, hogy ők ilyenkor jól és körültekintően járnak el.
Vagy - kérdezem ártatlanként - ott is úgy van, hogy nem az számít, miről szavazunk, hanem az, hogy éppen melyik emberünket kell támogatni?
Lehet Baján Antall Vonyarcot szétkergető kérését végül is azért teljesítették, mert egy fontosabb dologhoz meg Baján szavazata kellett???
Nem!
Igazak pártja építi itt az új, értékalapú jobboldalt.
Ilyen lesz.
--
utóirat: a történetben szereplő megyei alelnök azóta - most ősszel - teljesen visszavonult. Létező összes tisztségéről lemondott, és a mostani MDF-en belüli tisztújításokon még jelöltséget sem vállalt.
---
www.RudolfJanos.hu